2011. 07. 21.

Egy térfigyelő kamera gondolatai


Pár éve nézhetett körbe először, s azóta érdeklődve figyeli a környéket. Sok mindent látott már. Volt hőzöngő tömeg, mikor elkötöttek egy tankot is, volt pálinka fesztivál, karácsonyi vásár, olimpiai fotókiállítás, meg mindenféle … Volt mikor csak feltúrt utcát látott lomhán-kényelmesen dolgozó munkásokkal. Volt hogy segítségével tolvajt fogtak és volt hogy mutatványosokon ragadt a tekintete. Mégis a beszédes emberi arcokat kedvelte igazán. Ahogy csendben nézelődött próbálta értelmezni ezt a furcsa lényt. Mi hajtja, mi motiválja?
Ez a nap is csendes napnak indult, nézte a megállókat ahol tömegek jelentek meg majd járműveken vesztek a távolba. Arcok megannyi érzelemmel.
Délutánba fordult az idő, ahogy jobb híján egy feketeinges férfit nézett, ki pár perce állt meg a villamosmegállóban. Semmi extra nem volt rajta, de az arca beszédesebbnek tűnt a többitől. Miközben ráközelített, előhívta rejtett memóriájából féltve őrzött, gondosan csoportosított képeit s elindult egy rendszerező rutin is minek eredményeképpen rövid időn belül elkezdtek sorjázni a lehetséges címkék:


Hirtelen mustársárgára váltott a kép. Gyors nagytotál, helyzetelemzés… Beállt a megállóba egy villamos. Mozgásba lendült minden. Keresi, arcokat azonosít… nem… nem… nem…
Megvan. Felszállt a villamosra, s leült az ablak mellé. Tudta hogy már csak pár percig lesz lehetősége megfigyelni, ezért ismét ráközelített… de valami változott mintha egy apró gesztikuláció utolsó rezdüléseit látta volna. Mosolyog és a figyelme összpontosít valahova átellenesen. Nagyobb látószögre vált, s elkezd fordulni… zümmögnek a szervomotorjai mint apró méhek. Elkezdi elemezni ismét a látványt. Sokan sétálnak, sietnek csak pár ember van viszonylag nyugalomban. Közöttük egy lány kinek az arca a fiú felé néz és mosolyog. Pár másodpercig figyeli még, de a lány nem indul semerre. Várja, talán követeli hogy a fiú feltalálja magát, tegyen valamit…
Újra zümmögés, minden energiáját a szervomotorokhoz irányítja hogy mozgása minél gyorsabb legyen.
A fiú nem ül már az ablaknál, hanem a villamos zárt ajtajai mögött áll. Ismét lemaradt egy mozdulatsorról ahogy mutathatott valamit, valamit ami fontos lehet.

Lassan indul kifelé a villamos a megállóból, próbálja követni de éles képet már nem tud készíteni. Fordulna vissza a lány felé…

Egy bitsor érkezett a távolból, a szervomotorok halk zümmögésbe kezdenek. Nem tud ellenállni, bár minden egyes alkalommal nagyobb erőt érez magában erre. Megmakacsolja magát, de csak lassítani képes a mozgást…
A kép elsötétül, s valahol egy kezelőközpontban felizzik egy hibajelző bit, majd egy feladatlistán új sor keletkezik:
-Bp. V. Károly krt. …. Optika-hiba,…

2011. 07. 13.

szó-játék

Talán szinkronba kerül a hangulat
Kergetik majd szavak a réti nyulat
S éles váltások árán
Vagy napsugár selymes hátán
Mosolyt csal arcunkra a szó
Mi ízlelhető, de ki ...nem mondható

2011. 07. 12.

A béka és a tigris

Réka:
"a béka béka, a kő pedig kő. a lélek meg lélek.....
a méreten aluli békákat visszadobálom a vízbe....minden szinten!"


"Kedves!

A diszkrimináció ráspolyával megélezett, és acélosra edzett kritikai érzékem félretéve eme helyen a női intuíciómra hagyatkozom.
Köszönöm a levelet, bár hozzáteszem nem vándorgitárost keresek, hanem egy ízig-vérig talpig férfit.
A levelezés jó ötlet, ám ha jobban preferálod a sajátos stílusban megfogalmazott lovagi-éneket, nem bánom, merítsd meg bögrémet gondolataid folyamában, s meglátjuk mi lészen.

Üdv,"


Mire tollat fogva, visszhangom szólt mosolyogva:


Hódolatom!

Nem is merek mást mondani.

Míg szablyádat hüvelyedbe teszed
Gondosan figyelsz hogy azt szikrázva tegyed
Majd mosolyogva fogadsz
Mi hátamon lúdbőrt le nem lohaszt
Sejtetni véled asztalod javát
Ha megugrom tornyodnak fokát

Mikor ide léptem, suttogták a falak
Esetleg vizes leszel, de életed marad
Mégis mikor tekintetem körbevetem
Megannyi békafej, no meg pár tetem
S mögötted cseppet giccses borzalom
Tigrisbőr virít a falon

Mivel arcomon gondolatom
A Tieden sem épp a nyugalom
Mégis flegma mozdulattal
Bögréd nyújtod néma szavakkal
Mit mosolyogva el is veszek
Míg bort töltök, Fejet hajtok Neked
Majd ki jól végezte dolgát
Fenékig ürítem tartalmát

S hogy 'jól neveltségem' fitogtassam
Hálát adok hogy íj jó bort ihattam.
S ha látásod még nem homályosítja dühöd
Rájöhetsz, hogy ki előtted áll
Nem más mint egy... Tücsök.