2011. 07. 12.

A béka és a tigris

Réka:
"a béka béka, a kő pedig kő. a lélek meg lélek.....
a méreten aluli békákat visszadobálom a vízbe....minden szinten!"


"Kedves!

A diszkrimináció ráspolyával megélezett, és acélosra edzett kritikai érzékem félretéve eme helyen a női intuíciómra hagyatkozom.
Köszönöm a levelet, bár hozzáteszem nem vándorgitárost keresek, hanem egy ízig-vérig talpig férfit.
A levelezés jó ötlet, ám ha jobban preferálod a sajátos stílusban megfogalmazott lovagi-éneket, nem bánom, merítsd meg bögrémet gondolataid folyamában, s meglátjuk mi lészen.

Üdv,"


Mire tollat fogva, visszhangom szólt mosolyogva:


Hódolatom!

Nem is merek mást mondani.

Míg szablyádat hüvelyedbe teszed
Gondosan figyelsz hogy azt szikrázva tegyed
Majd mosolyogva fogadsz
Mi hátamon lúdbőrt le nem lohaszt
Sejtetni véled asztalod javát
Ha megugrom tornyodnak fokát

Mikor ide léptem, suttogták a falak
Esetleg vizes leszel, de életed marad
Mégis mikor tekintetem körbevetem
Megannyi békafej, no meg pár tetem
S mögötted cseppet giccses borzalom
Tigrisbőr virít a falon

Mivel arcomon gondolatom
A Tieden sem épp a nyugalom
Mégis flegma mozdulattal
Bögréd nyújtod néma szavakkal
Mit mosolyogva el is veszek
Míg bort töltök, Fejet hajtok Neked
Majd ki jól végezte dolgát
Fenékig ürítem tartalmát

S hogy 'jól neveltségem' fitogtassam
Hálát adok hogy íj jó bort ihattam.
S ha látásod még nem homályosítja dühöd
Rájöhetsz, hogy ki előtted áll
Nem más mint egy... Tücsök.