2011. 08. 11.

Pár-beszéd

Apró kavics, mit szórok:

Ez a pár sor,
Mi Ön előtt táncol
Csak azért született pár byte-ban
Jelezze Önnek hogy láttam
S mit láttam, felkeltette vágyam
Hogy megismerjem
És az oldal mögött
Az Embert megleljem

Remélem nem riasztom el

S kérem ezt a rózsát
Tőlem még fogadja el:
@-,-’------



Csobbanása:

Ez kedves... saját költemény?
Mindenesetre tetszett, és jól esett.
Meglátjuk mit hoz a jövő...


Elmém bizsereg, szemem kerek:

Eme elme, ki kiötlötte
Gondolatát szavakba öntve
Okozta a percet
Mi jól esett

S a visszhang mi érkezett

Engem is megörvendeztetett

Csak az utolsó mondat

Mi elhalkulva sejtet
Aggaszt egy cseppet

Mi az mit a pontok takarnak

Fásult remény,
Önmagát védő elmeszökevény?
Vagy a megérzés mit keltek
Rám árnyékot vetnek?



A felszínt már hullám fodrozza:

Mit rejtenek a pontok? Kétséget.
Mi történhet ha találkozik a két eltérő világ? Valóság és képzelet, szárnyalás és földhözragadtság, álom és ébrenlét?
Elvarázsolnak a verseid, de ugyanakkor annyira távol van a világomtól, hogy szinte már megijeszt.
Nem akarlak bántani, sem hitegetni. De a kétség bennem van.


A hullámra így felelek:

Köszönöm a bókot
S nem leszek háló szövő pókod
De mint ahogy váltja a nappalt az éjszaka
Kell az ébrenléthez az álom vad szava

Ellenben az is igaz

Nem mindegy miként történik az
Így én csak annyit mondok
Az említett példák nem eltérő dolgok

Hiszen valóság nélkül nem lenne képzelet

S a képzelet a valóság nélkül elveszett

Most inkább csak kacsintok csendben

Mert ki jár a rengetegben
Járni fog a fellegekben