2011. 09. 26.

Suttog az Erdő

Kérdésedre a barnuló lombok között
Árva szellő mibe válasz költözött

„Ó te lány, ébredj már
Reményt elengedve új nap vár
Mit keresel benne nem találod
Szíve másfelé talált boldogságot

Barátságát adja Néked
S nyíltszívű őszinteséget
De ezt ne keverd a vággyal
Mert vár az Rád, csak épp mással

Széltölcsért tovább ne kergess
Mert időt s irányt veszthetsz
Feszíts szárnyat, emelkedj
Nem csak ő kit bujtat rejtek

Szíved csitítsd, s csendesedj
S meghallod majd
Ki dalol csak Neked”

2011. 09. 25.

Erdőkerülő

A Griff körbeért
Megkerülte az erdőt
Megállt melletted
Kísérte reményt keltő szellő

Rád néz, nem szól
Szeme mégis beszél
Gondolatát suttogja az őszi szél
Lágyan ér, simogat
Az erdő Téged is hívogat

Mit benne hittél
Remény mit vetítettél
Ugyan létezik
De nem ő kire ráillik

Rád pillant, szárnyat feszít
Feladat mit kapott várja megint

Mancsok mozgásban, lépést sorjázva
Engedd őt jó szívvel útjára!

2011. 09. 23.

Requiem (2007. december - 2010. szeptember)


Nem tudom meddig lesz elérhető, ezért másolom ide.
———————————————————————————————————————————————————————————————


Amit úgy szeretnék elmondani az utánam fütyülő közútkarbantartó szakembereknek 

Szerző: Maitai    2011. 09. 23. 12:56

Magas az IQ-m. Ha te ezt a munkát végzed, akkor valószínűleg sokkal magasabb, mint a tiéd. Értem ezalatt azt, hogy hamarabb felfogom, amit a rádióban hallok, gyorsabban válaszolok társaságban a kérdésekre, bonyolultabb mondatszerkezeteket használok és több minden érdekel. Ez téged valószínűleg idegesítene.
Három idegen nyelven beszélek, most tanulom a negyediket. Gyorsan olvasok, jó a memóriám, könnyen tanulok. Nem nézek tévét, és nem szeretem otthon tölteni az estéket. Nyelvnáci vagyok, és kijavítok mindenkit, aki azt mondja, hogy "Olaszba'" meg "könyörgöm", vagy aki összekeveri a kollokációkat "csapást sújt" vagy "összerúgja a bőrt" formájában. Sokat olvasok, és állandóan irodalmi hasonlatokkal jövök.
Sokat foglalkozom a lelkemmel, és nem nyugszom, amíg meg nem tudom fogalmazni, hogy tulajdonképpen mi is a bajom. Ráadásul érteni akarom a többieket és addig nyúzom őket, amíg ők is el nem mondják, hogy tulajdonképpen mi a bajuk.
Ha velem akarsz járni, feltétlen hűséget, önzetlenséget és őszinteséget kapsz. Gondolom, ezzel nem lenne problémád, csakhogy én ezt el is várom. Nem vagyok hajlandó egész napi munka után én főzni, takarítani, és mosogatni, miközben te egy sörrel ülsz a tévé előtt. Gyanakszom, ha megtiltod, hogy valahova veled menjek.
Ha velem akarsz járni, meg kell nevettess, meg kell tudnod javítani a számítógépemet, az okostelefonomat, a biciklimet, az autómat, vagy legalább tudnod kell valakit, akihez elvihetem okosba'. Jónak kell lenned a szakmádban, hogy fel tudjak rád nézni. Jobban kell tudnod vezetni, műszaki dolgokat megfejteni, vészhelyzetben higgadtnak maradni és intézkedni, mint nekem. Nem múlhat el nap úgy, hogy ne kommunikálnál velem valahogy. Más pasikkal szemben nem maradhatsz alul.
El kell viselned, hogy mozi után többet beszélek a film szinkronjáról, mint a cselekményéről. Végig kell nézned, ahogy felpróbálok egymástól leheletnyit eltérő cipőket/szemhéjpúdereket/bőrdzsekiket, és árnyalt, megalapozott véleményt kell mondanod róluk. Észre kell venned, ha új a hajam, a parfümöm, vagy ha már megint a te kedvedért vettem fel azt a felsőt, amit egyszer megdicsértél.
Motorozom, és nem szeretek benzintyúk lenni. Ha nagyon magam alatt vagyok, egy hétig nem teszem ki a lábam a lakásból és nem is zuhanyozok. Érdekesen öltözöm, és nem mindig a jó értelemben. Domináns alkat vagyok, és olyat keresek, aki engem is képes irányítani, mert rábízom magam. Deviáns barátaim vannak, akik éjszakába nyúlóan beszélgetnek, melegbárban buliznak, művészfilmeket néznek és hol összejönnek, hol szétmennek, követhetetlenül. Kiblogolom az életünket.
Velem nem lehet pizzériába vagy Mekibe menni, kivéve, amikor igen. Nem eszem péksüteményt, tésztát, krumplit, rizst, párizsit, konzervet, csokit, chipset, kivéve, amikor igen (jó, párizsit semmi szín alatt). Minden héten elmegyek jógázni, hastáncolni, és biciklivel közlekedem a városban (mint látod, szűk, felsliccelt szoknyában is). Néha berúgok, és olyankor féltékenyítem a pasimat. Rettenetes nyűgös tudok lenni, ha kialvatlan vagy szomjas vagyok. Ja és szép a fenekem.
Érdekellek még?

Az eredeti itt olvasható:
Amit úgy szeretnék elmondani az utánam fütyülő közútkarbantartó szakembereknek
———————————————————————————————————————————————————————————————


Ne má... :-)

- Miért nem nőiesedhet el egy férfi?
- Mert ha az erogén zónája az agyába kerül faszfej lesz belőle.

Idegen toll...

"..nem tudom, hogy ez a hideg eső megáll-e a vállamon vagy a szívemig is lecsorog."
(Andrea)

2011. 09. 22.

'Winter is coming'

Bár a nap még a nyarat idézi
Reggelre az éj a lombot tépi
Újra változik a táj
Az őszi szellővel költözik a nyár

A Griff bandukol az erdő mélyen
A helye üres kopár sziklaszélen
S bár próbálgatja szárnyát
Az még nem tartja súlyát

Csalfa remény, kósza ihlet
A Griff nemsokára felrepülhet
S fuvallattal jövő illatok
Mik számára kincset érő pillanatok

Benne a gondolat ereje
Feltölti, s már fut vele
S ahogy gyűlik az erdő mélyén az avar
Mancsa egyre kevesebbet éri a talajt

A Griff mosolya

Mikor a Túzok duzzog
S tócsába lépve kacsázik
A türelem vele nem parolázik

Bár tudja hogy dolgom ezer akad
Ő azért kaviccsal dobál falat
S követel őszinte szót
De nem fogja a valót

Bár a Griff csőre mosolyra nehezen képes
Szemei most mégis mosolyt idéznek
Elnézi az apró színjátékot
Majd fejet hajtva
Újra erdőt járja mancsa...

2011. 09. 14.

Zúg az Erdő

Mikor az Erdőt nem tisztelve csendjét töröd
Ne csodálkozz ha a mélyből feléd hörög
Türelmed csekély, zajt csapsz
Pihenni vágyót felriasztasz

Az Erdő nem az övé, Téged is várna
Csak ne akarj ajtóstul menni a házba
Rejted magad, s félelemről beszélsz
Holott éppen Benned dübörög a félsz

A Griff már tollászkodik csendben
De figyelme ott van a rengetegben
S ha elméd csendesebbre váltod
Megértheted a valóságot

Ülj az erdei szellő hátára
S csendben figyelj a szavára:

A Griff negyven éve alatt
Csak Egy volt kitől elszakadt
S ha az Életet útnak veszem
Az Övé nyugatra, míg a Griffé délre vezet

Megfontolt, s helyes döntés született
Kósza álmot nem dédelgetett
Szavaidra viszont vigyázz
Kellően nem ismert témában nem tűr meg vitát

De hallja hangod, keres Téged
Elméjében idéz megannyi emlékképet
S a vádat hallva nem érti
Őszinte szó fájdalmad miért tetézi

Bár öntőformát nem dédelget
Mégis tudja mi a keret
Miből ha kilógsz
Veled boldog nem lehet

Lassan pont egy éve
Mikor lépett önálló ösvényre
S ugyan volt már kivel épült a máglya
De olaj helyett víz került a lángra

Az erdei szellő most elcsendesedik
A lombok nyitják ágaik
S ha ennél pontosabb választ akarsz
Félelmed hátra hagyva mutasd magad!

2011. 09. 13.

A Griff (még) nem repül

Vizi Madárkának nevezed magadat
S hajnali pára rejti alakodat
Csendesen suttogsz, lágyan ítélsz
De a Griff fáradt
Magyarázatot tőle nem várhatsz

Még egyszer rátekint a tóra
Majd alakját rejti erdő bozótja
Entek várják, s útját kísérik
S erdő suhogása szavait idézik:

Barátot ő el nem taszított
Szívéből adott mindnek darabot
S a Nő ki hiszi hogy lett eltaszított
Érte csak az életét adta legott

Nem félelem vezérelt gyáva szökés
Hanem áldozatot hozó felismerés
S mikor méregpoharát fenékig ürítette
Remélte hogy "Ő" az okot megértette

Kopár szikla erdő mélyén
Mi testet tart gyógyulás folyamatának végén
A vár mit említesz szemnek ugyan légvár
De a felhők a feje felett
A várnak biztos alapot teremtenek

A Griff nem Főnix
Így új életének kezdetét
Nem jelzi fényes jelenség
Csak majd egy közeli napon
Kopár szikla lesz újra szabadon
S a 'húrtalan gitár' minden hangját
Az erdőlakók örömmel visszhangozzák

A félelem s rettegés lánca Rólad hulljon!
Hisz a lombok rejtekében
Figyelő szemedre
Barna szempár ad gyógyírt lelkedre
Az ürességben ne a fájdalmat lásd
Hisz a csendben teljességet találsz

Mi eltűnt, el nem veszett
Van ki ölelje testedet
S Él ki imádja Lelkedet

Így hát üres méregpoharam emelem Veled
S dacolva kacag szívem
Sorsom felett