A Griff körbeért
Megkerülte az erdőt
Megállt melletted
Kísérte reményt keltő szellő
Rád néz, nem szól
Szeme mégis beszél
Gondolatát suttogja az őszi szél
Lágyan ér, simogat
Az erdő Téged is hívogat
Mit benne hittél
Remény mit vetítettél
Ugyan létezik
De nem ő kire ráillik
Rád pillant, szárnyat feszít
Feladat mit kapott várja megint
Mancsok mozgásban, lépést sorjázva
Engedd őt jó szívvel útjára!
ŐSZI HAJNAL
VálaszTörlésŐszi hajnal harmat gyöngyeit szórja,
Hűvös erdő az ágaival az ébrsztőt dalolja.
Álomtól fátylas szemek kinyílni készülnek,
És ha kinyílnak, gyönyörű képben részesülnek.
Ártatlan köd lusta leveleket cirógatja,
Szomjas bogarakat harmattal itatja.
Óvó karjaival álmos lelkeket takarja,
Ébreszteni őket ő nem akarja.
A nap sugarai csíkozzák a levegőt,
Keresik a szökevény, a csellengőt.
Pásztázzák az odut, a levelek alját nézik,
Közben a dalját, az alakját idézik.
Madárka a szárnyaiba burkolózva álmodott,
Hogy, talán mégis, a dalja nyomott hagyott.
És felébredve, remény ült a szívén, édes
Hogy az erdő árulkodó lesz, beszédes.
Hogy a titok, min sötét homály ült
És annyi szúró fájdalmat szült,
Feltárul előtte, köppenyét levetve,
És széttárja befogadó karjait, nevetve.
Lerázza a szárnyairól a harmat gyöngyeit,
Álmos szemeiből kitörli száraz könnyeit.
Óvatosan, kidugja a fejét a fából
s próbál rájönni, hogy igaz ez, vagy álom.
"Ó te erdő, te csodálatos kuszaság,
Mond meg nékem, hogy mi az igazság!
Ne hagyd tépni szárnyaimat,
Ne hagyd veszni álmaimat!"