Mikor az Erdőt nem tisztelve csendjét töröd
Ne csodálkozz ha a mélyből feléd hörög
Türelmed csekély, zajt csapsz
Pihenni vágyót felriasztasz
Az Erdő nem az övé, Téged is várna
Csak ne akarj ajtóstul menni a házba
Rejted magad, s félelemről beszélsz
Holott éppen Benned dübörög a félsz
A Griff már tollászkodik csendben
De figyelme ott van a rengetegben
S ha elméd csendesebbre váltod
Megértheted a valóságot
Ülj az erdei szellő hátára
S csendben figyelj a szavára:
A Griff negyven éve alatt
Csak Egy volt kitől elszakadt
S ha az Életet útnak veszem
Az Övé nyugatra, míg a Griffé délre vezet
Megfontolt, s helyes döntés született
Kósza álmot nem dédelgetett
Szavaidra viszont vigyázz
Kellően nem ismert témában nem tűr meg vitát
De hallja hangod, keres Téged
Elméjében idéz megannyi emlékképet
S a vádat hallva nem érti
Őszinte szó fájdalmad miért tetézi
Bár öntőformát nem dédelget
Mégis tudja mi a keret
Miből ha kilógsz
Veled boldog nem lehet
Lassan pont egy éve
Mikor lépett önálló ösvényre
S ugyan volt már kivel épült a máglya
De olaj helyett víz került a lángra
Az erdei szellő most elcsendesedik
A lombok nyitják ágaik
S ha ennél pontosabb választ akarsz
Félelmed hátra hagyva mutasd magad!
A KAKUKK
VálaszTörlésHallgatom a zajokat, és nem hiszek a fülemnek,
Oly ismerős, áruló hangok ezek a szívemnek.
Amit hallok, kakukk ez, nem Griffmadár
Én meg szimpla palimadár.
:D
Őszinte énekem ő kicsúfolta, kegyetlen,
De nem fáj, nem ő az egyetlen.
Bontom szárnyaimat és felreppenek,
Hogy igazi hangokat felkeressek.
Hamis tisztelet és hamis szavak.
Nem használják, csak a gyáva „urak”.
Síránkoznak holmi Barátság és szerelem felett,
Szívből jövő fájdalom önfeledt.
És mikor felkeltik az őket igazán szeretőket,
gyáván szöknek, és hallgatással megvetik őket.
Hát akkor, repülj szabadon kakkuk madár.
Oda messze..., ahol a határ.
Őszintén remélem, hogy nem fognak többé kereszteződni útjaink.
Csók!
Vízmadár