2011. 11. 28.

Gyeva...

Csendben egy Angyal portámra letette:
Jaques Prévert: Hogyan fessünk madarat


S könnyeim válaszolnak erre:

Végig jártam, játszottam
Festettem, s volt hogy elbuktam
Most némán üvölt bennem
Minden mit tettem
S mit meg kellett volna tannem
Őrült fájdalmas kórus
Minek egy a hangja
S üvöltök bele a sivatagba:
NEM!

Ne gondolj a kalitkára!
S ne gondolj a zárra!
Ne akard leszedni azt
Mi az eget járja!

Inkább vedd az ecsetedet
Ragadd meg a színeket
S teremts világot
Mutass meg mindent
A Mennyet s a Poklot
Mert mindkettő Te vagy
S majd ha megmutattad
Csendben lobbanj lángra
S fényed legyen az Ő lámpása
Vagy csak egy apró mécses
Miben ha akar, felidézhet téged.


Tudom..., Hős vagy s vitéz
Művész, érző szívű költő
S nyilván bölcsebb is nálam
Ezért csak csendben, talán nem is kérem:
Ne akarj világot teremteni!
Csak egy akarj lenni: A Semmi.

2 megjegyzés:

  1. Hm...Akar valaki, valamit mondani?:)))

    VálaszTörlés
  2. Ó Te pajkosan mosolygó
    Zsivány módon beszóló
    Más az irány amit látni vélsz
    Másként 'egyszerű' ez az egész

    VálaszTörlés