Gyeva...

Csendben egy Angyal portámra letette:

Jaques Prévert: Hogyan fessünk madarat

S könnyeim válaszolnak erre:

Végig jártam, játszottam

Festettem, s volt hogy elbuktam

Most némán üvölt bennem

Minden mit tettem

S mit meg kellett volna tannem

Őrült fájdalmas kórus

Minek egy a hangja

S üvöltök bele a sivatagba:

NEM!

Ne gondolj a kalitkára!

S ne gondolj a zárra!

Ne akard leszedni azt

Mi az eget járja!

Inkább vedd az ecsetedet

Ragadd meg a színeket

S teremts világot

Mutass meg mindent

A Mennyet s a Poklot

Mert mindkettő Te vagy

S majd ha megmutattad

Csendben lobbanj lángra

S fényed legyen az Ő lámpása

Vagy csak egy apró mécses

Miben ha akar, felidézhet téged.

Tudom..., Hős vagy s vitéz

Művész, érző szívű költő

S nyilván bölcsebb is nálam

Ezért csak csendben, talán nem is kérem:

Ne akarj világot teremteni!

Csak egy akarj lenni: A Semmi.