2011. 11. 29.

Kereszt-Út

'A bölcsességért, 'xel'-nek jár köszönet.'

Ember, ki viszi keresztjét
Panaszkodik, hogy nem bírja terhét
Könyörög, s sír hogy ő nem bírja
Vegyék már azt le róla
De ha le mégsem veszik
Legalább könnyítsék meg picit

Megáll pillanatra, tekintete az Eget kutatja
Majd mikor indulna, lába mellett
Mintha csak elejtették volna
Egy penge néz vissza a porba
Megszemléli, kézbe veszi
S keresztjén azt próbára teszi
Viszi az mint kés a vajat
Könnyebb a lépés a kereszt alatt

Fellelkesül, panasz abbamarad
Az útján keresztet farag
Dolgozik a penge, 
s lépésenként csökken keresztje
Már nem húzza a vállat
Forgács fodrozza a tájat

De az út változik
Emberünk szakadékhoz érkezik
Megáll, s körbenézve látja
Útja átellenben várja
Így a feladat adott: Át kell kelni
De miként fogja ezt most tenni
Miközben tanakodik magában
Észrevesz egy Keresztvivőt szeme sarkában
S ahogy tekintetét őrá veti
Látja hogy az keresztjét a szakadékon átall veti
Majd áthaladva rajta, lába ismét útját koptatja

Így emberünk is így tenne
De keresztje, már éppen rövid erre
...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése