2011. 12. 31.

Nagyon Boldog Új Évet Neked, Neked, Neked... !



Szabó Lőrinc:
Gyermek és bolond

Ki elég bátor hinni, hogy
szükség van a gondolatára?
szépségre, jóra, ideálra?
Csak aki gyermek és bolond.

Nagy a világ s láttuk elégszer:
szépség s igazság ritka vágy,
győz a tömeg s a butaság,
ahogy a tömegen a kényszer.

Mi mégis csak nézünk magunkba,
bár reménytelen ez a munka:
– „Igy szebb lesz!” – szól bennünk a gyermek.

S szól a bolond: – „Más ki segítsen?
Tékozlom magam és teremtek,
magam kedvére, mint az isten.”




2011. 12. 24.

Boldog Karácsonyt!

Ezen az esten, mikor a gyertyát gyújtod
Kívánom Neked
Hogy a vágy mi hajt
A körülötted levő szemekben megleljed!

 
 

2011. 12. 19.

...mennyire magasak azok a fák...?

Egy nyári estén, gondjaimat levetvén
Elheveredtem az ágyon,
S magamat egy erdei tisztáson találom
Körülöttem megannyi réti virág
Szorgos méhek épp porozzák
S illatuk keveredik a fűvel
Nincs rá szó hogy a lélekkel ez mit művel

Ahogy a fejemet megemelem
Az erdő mesél nekem
Lágy szellő hozza az első szavakat
Zsurlók fűznek cserfes mondatokat
Mikbe a harangvirág
Lopja be lágy dallamát
A rét szélén a cserjesor
Mintha zenészárokban lenne, épp hangol
Majd elcsendesedik, mire az öreg fűz
a víznyelő szélén széthúzza ágait

Kezdődik az előadás

Szarvasbika friss koronával a fején
Szól múltról s jövőről, álmai asszonyáról
Ki szerinte nem tehén
De szaván a mókusok nevetgélnek
Így sértődött aganccsal ugrik,
S lesz része az erdőmélynek
Aztán jön az erdő többi lakója
Nyulak, őzek, egy vaddisznó család
No meg a sejtelmes róka
Nagy szavak mondója
S mire befejezi a szavát
Áhítattal figyel az egész társaság
Kihasználva a csendet
A vén tölgy lep meg
Kinek szava kicsit recseg
Mégis feszülten figyelek
Meséje évszázadokat ível át
Iszom minden szavát...

Lassan mégis elnyom az álom
Miközben a pilláimat zárom
A jegenye még kérdez:
- Ifjú barátom, tudod-e?
Milyen magas az erdő?
Elmosolyodom,
s álomvilágba kísér válaszom:

- Hát az égig érő!

2011. 12. 15.

szemléltetés

> mivel a próza gyakran egyértelműbben fejez ki pl. szándékot,
Ezzel heves vitába szállok :-)) a szavak ezer jelentésű vadlovak...
Megpróbálom szemléltetni, egy 'apróság' három megközelítése:

Helyszín s kiinduló helyzet (pillanat):
Egy késő nyári nap estélyén valamilyen vízparton (lehet a városligeti tó, folyópart, tópart esetleg -csak romantikusoknak- tengerpart). A nap alábukni készül, kezd elmosódni a horizonton. Beszélgetünk (talán egész nap együtt voltunk, talán csak pár órája). Egy 'Angyal száll el közöttünk' azaz pár pillanatra mindketten elhallgatunk, csend honol.
Arcodat megfesti a nap... Halkan megszólalok...

(1) A 'polgári' változat:
- Csodás színben játszik az arcod a lemenő nap fényében...

(2) A 'művészi':
- Mesés varázs mit az alábukó nap visszaverődő csillogása fest az arcodra s a fényjáték próbál versenyre kelni annak szépségével...

(3) A 'költő':
Oldódó napkorongban mint csillagok
Szóródnak hátrahagyott táltosnyomok
Felborzolják a vizet
Megérintve minden szívet
S a fény, bár mohón keresi a tájon
Nyugalmat talál orcádon...

;-)

2011. 12. 14.

Shapeshifting

Ó jaj, a hó nem csak szállingózik: szakad
Elfed fűt fát, s minden utat
Oly sűrűn s nagy pelyhekben
Repülni szinte lehetetlen
Áll lábain tehetetlen

Szárnyat feszít, s földre kerül

Egy perc sem telik, s fejbúbon a hó átbukik
De mintha az felizzana, fénylik a baglyunk nyoma
Majd kisvártatva a hó alól
Egy orrhegy mi utat tör

A fénynek immár nincsen nyoma
Hó tetején farkas koma
Ki csendben figyeli a tájat
S mi repülve oly közelinek tűnt
Megint távolra került

Feláll, megrázza magát
Ezer apró kristály mi alászállt
Alkata nemes, bár nem épp termetes
S ahogy léptei feléd indulnak
Halk ropogása lesz a hónak

2011. 12. 13.

Szürke szivárvány...

Szürkének látsz, azt mondod ismered a színeket
A nyomtatód kikeveri bármelyiket
Mátrix nyomtató az nem más
Ügyes optikai csalás

Nyomtahatsz magadnak tájat,
csodás várost, világot százat
De vedd kezedbe mit adok Neked
Egy egyszerű nagyítót, filléres remeket
S ha azt szemed elé teszed
Lesz merszed látni az Életet?

Apró színes pöttyök halmaza
Fehér lapon három szín katyvasza

Most csukd be szemed!
Ereszd el mit hittél s felejts
Möbiusz szalag többé rabul nem ejt
Repülj velem, s lásd az életem
Érezd az illatot
Lásd a képet s rajta a színeket
Mit RGB-vel leírni nem lehet

Nincsenek pöttyök, se fehér folt
Álmok vannak, mikben a lélek dalol
Szerelmek, fájdalmak
Könnyek, mikből dalok fakadnak
Megannyi apró csoda
Mit nem lát meg semmilyen optika

Mégis mikor a Világ festi a képet
Érzed, mélyen megérint Téged
Megfog, s ha kéred
El nem enged s kíséri lépted

Régi könyvben kopott sorok
"Utazás mozgás nélkül"
S ha megérted
Meglelted Otthonod


Az ember jussa vágy s érzés
Feladata a megértés
S ha a kettő végre összecseng
Mit szürkének hittél szivárványszínre vált
Hát lépd át
A Világ Kapuját!

Szélre ültetett szavak

Ezt most Neked írom, pont Neked
Ki anno lezárt mindent mit lehet
Tudom, s érzem az okát
Mégis fáj hogy nem láthatom mi van odaát

Bár az is meglehet
Jobban fájna ha nem csak lelkem látna
Most mégis azt látom
Olvasod az írásom...

Volt hogy daloltam Veled
Csodás kánon volt mi született
Majd megtörtént miről hittem nem lehet
Egy hamis félhang mindent tönkre tett

Mint mikor hófödte hegyen
Lavina indul eleinte csendesen
S mire felfigyelsz a hangjára
Mindent elsöpör magába zárva

Tudom hogy érzed
Mit miért tettem, ...
De a hó alól kikeveredtem
Egy apró lánggal felszínre leltem

S fényében megláttam a nyomát
Hogy a Fügefa-király erre járt

Most a völgyből a gerincet kémlelem
Hátha régi Barátom meglelem...

2011. 12. 12.

Bagoly-huhogás

Huhog a bagoly, s bármily jó a szeme
Most épp nem lát semmit vele
Fejét forgatva fülel a neszre
Találgat mit hoz a szél éppen erre

Nem tud összerakni semmit a hangból
De érzi hogy egy lélek valahol dalol
A foszlányok játszanak az elmével
Öröm vagy bánat mit e kotta láttat?

Zavartan topog az ágon
Szárnyat bont, repül a tájon
Hangtalan, mégsem néma a repte
Majd visszaül s ismét figyel a csendre

Keresne ő közelebbi ágat
De nem tudja ettől mit várhat
Közben finoman kezd szitálni a hó
S a táj lassan
Szikrázó fehér, szinte megbonthatatlan...


Ezernyi kérdés mi dübörög bennem
Nehéz türelemre csitítnom kíváncsi lelkem
Minden hópehely egy apró csoda
Melyhez érve azonnal elolvad
S titka elszáll tova...

2011. 12. 09.

Erdőt járva

Miközben az erdőn megyünk
Néha akaratlanul is ágat törünk
De ez ne kösse kezed
Hiszen az Élet mi az ösvényeden Téged vezet

Ha a korrekt jelenti: Pontos, hibátlan
Ilyen nem létezik ebben a világban
Csak a vágy s érzés mi számít
No meg a gondolat
Mi összerendezi azokat

Éppen ezért küldöm most Neked:

Huhog a bagoly: Carpe Diem
S hozzá némi értelem
Ragadd meg a Napot
Hogy hajód szelje a habot

2011. 12. 08.

Ezernyi szótlan kérdés

Nem tudom mit hoz a holnap
Felkel-e a nap, vagy szürkén imitálja a holdat
Vagy hogy miért sodort pont erre az élet
Bakeliten miért mélyebb a barázda mi megszólaltat Téged

S volna még ezernyi szótlan kérdés
Lelkemnek megannyi apró kisértés
De most inkább letelepszem szemben egy ágon
Bagoly képében fejem csóválom

Hátha az ablak mi mögött a függöny rebbent
Résnyire nyílva sejtet majd 'bentet'

sms

Ha nem nagy tolakodás: Kérem
Mert a telefonomnál még okosabb vagyok 'némely' téren
Így a betűvetés rajta
Nem épp egyszerű fajta
Ezért nagyon hálás lennék
Ha e-mail vagy facebook címet kaphatnék

Visszhangra várva

Mikor reménnyel nézel bele a tájba
S eléd terül annak csodás bája
De a távolból még nem látod
Hogy a vándort mi várja

Ilyenkor szálra fűzöl pár hangot
Mi szellő húron felveri a baglyot
Megállsz, figyelsz, vársz
Hogy milyen választ kelt a hangod

S míg az visszaér
Elméd ezer történetet mesél...

Első mondatok

Az első mondatok úgy hírlik fontosak
Nem lehet hányavetin odavetni azokat
Megfontoltan kell a szavakat sorba tenni
Mintha szappanbuborékot készülnék lélekkel növelni

Ha hamarian, flegmán kapkodom
Elpattan, én meg csak bánhatom
Ellenben ha lágyan, szívemből fújom
Figyelem hogy lélegzik s miként táncol húron
Akkor, de csak akkor lehet esélyem
Hogy a varázsát én megéljem