2011. 12. 12.

Bagoly-huhogás

Huhog a bagoly, s bármily jó a szeme
Most épp nem lát semmit vele
Fejét forgatva fülel a neszre
Találgat mit hoz a szél éppen erre

Nem tud összerakni semmit a hangból
De érzi hogy egy lélek valahol dalol
A foszlányok játszanak az elmével
Öröm vagy bánat mit e kotta láttat?

Zavartan topog az ágon
Szárnyat bont, repül a tájon
Hangtalan, mégsem néma a repte
Majd visszaül s ismét figyel a csendre

Keresne ő közelebbi ágat
De nem tudja ettől mit várhat
Közben finoman kezd szitálni a hó
S a táj lassan
Szikrázó fehér, szinte megbonthatatlan...


Ezernyi kérdés mi dübörög bennem
Nehéz türelemre csitítnom kíváncsi lelkem
Minden hópehely egy apró csoda
Melyhez érve azonnal elolvad
S titka elszáll tova...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése