2011. 12. 13.

Szélre ültetett szavak

Ezt most Neked írom, pont Neked
Ki anno lezárt mindent mit lehet
Tudom, s érzem az okát
Mégis fáj hogy nem láthatom mi van odaát

Bár az is meglehet
Jobban fájna ha nem csak lelkem látna
Most mégis azt látom
Olvasod az írásom...

Volt hogy daloltam Veled
Csodás kánon volt mi született
Majd megtörtént miről hittem nem lehet
Egy hamis félhang mindent tönkre tett

Mint mikor hófödte hegyen
Lavina indul eleinte csendesen
S mire felfigyelsz a hangjára
Mindent elsöpör magába zárva

Tudom hogy érzed
Mit miért tettem, ...
De a hó alól kikeveredtem
Egy apró lánggal felszínre leltem

S fényében megláttam a nyomát
Hogy a Fügefa-király erre járt

Most a völgyből a gerincet kémlelem
Hátha régi Barátom meglelem...

4 megjegyzés:

  1. Gyere Barát, vár a csúcs! Kicsit rögös az út, kicsit kanyargós, kicsit meredek, de a miénk :). Csak ne felejts otthon a festékes tarisznyádat! Még sok kép vár megfestésre, és sok dal megköltésre!
    Itt a kezem, nem disznóláb!

    A Barát

    VálaszTörlés
  2. Kezdesz megint jobb verseket írni.

    VálaszTörlés
  3. @vízmadár:
    Az ösvényem másé nem lehet
    Helyettem más nem mászhatja hegyemet

    @fortuita:
    Köszönöm szavaid.

    VálaszTörlés
  4. A te ösvényed az a TE ösvényed. De ahogyan a dimenziók is, az ösvények is lehetnek párhuzamosak..., egy darabig. És a csúcs lehet gyűjtőnév is. Nem kell okvetlen félreérteni! Igaz nem hangsúlyoztam ki azt a részét, mert reméltem, hogy leesik! Tévedtem, mint olykor sokszor! De ez az én formám!

    VálaszTörlés