Mikor reménnyel nézel bele a tájba
S eléd terül annak csodás bája
De a távolból még nem látod
Hogy a vándort mi várja
Ilyenkor szálra fűzöl pár hangot
Mi szellő húron felveri a baglyot
Megállsz, figyelsz, vársz
Hogy milyen választ kelt a hangod
S míg az visszaér
Elméd ezer történetet mesél...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése