2012. 06. 29.

Érintés

Szűkszavúan kezdem
Beszél a lapom helyettem
De ha érdekel, szívesen kifejtem

Írhatok rímben, vagy prózában
Romantikus strófában
Vagy a realitás talajon állva
Elugorva onnan, nem nézni hátra

S ha valóban sütnél nekem
Lelked elé lelkem teszem

2012. 06. 28.

Rendhagyó oázis

Sivatagban vándoroltam
Oázisba botlottam
De mielőtt a forráshoz léphettem volna
Megakasztott egy fán pár strófa

Gondos pontokba volt szedve
Mit s hogyan kell tennem
S én mint jogkövető lélek
Felmérhettem mit is érek

Bár eldönteni mégsem tudtam
Mit teszek itt rosszul, vagy jobban
S állva bal lábról a jobbra
Értelmezést kértem tollat fogva

Jött is Beduintól gyors üzenet:
-Rendben, itt mást is lehet.
S ez annyira meglepett
Hogy utam az Oázisból
Kifelé vezetett.

Sárkány ellen sárkányfű

Jelentkezem tesztalanynak
Kiderüljön hogy a füvek hatnak
S nekem meg ez lesz móka
Józanodom virradóra

Bár az is lehet
Elszédítve töltök majd életet

Portfólió

Upsz, minő 'portfólió'
S gondolom, jó pár gentleman
Mellet villantva rohan
Önzetlenül hozva órát
Hogy ez biztos "Jó Rád"

Megérne felfogadni egy dalnokot
Ki dalba foglal szürke hétköznapot
S majd mikor a lant kísérte ének szól
Kacagni rajta önfeledten, hanyagul

Köszönöm a szépet
Mi sorok között mutatott életképet
S kívánom, hogy ki keres
Kincset találjon!

Taktus

Tanító én? Kizárt dolog
Nem vagyok Teremtő,
Így világot nem alkotok

Hogyan szerethetne pont engem
Erre valóban érdemes felelnem?

Inkább vagyok botladozó táncos
Szelíden lépve, elveszve szeme kékjébe
Hátha megtisztel,
Hogy pár taktust lejtsek Önnel

Forog...

Invitálnám táncra
Holdfényes sétára
Pohár borra
Romok között megnyugvóra
S mire a nap hasítja a leplet
Fordult a világ egyet

Táncrend

Annak a virágnak mérgező a nedve. Kezdek félni... :-)
Ezért csak csendben merek remélni
Hátha én leszek az, ki ha táncra felkéri
A táncrendet le kell cserélni

Bármi is lehet

Ha elég, hogy csak vagyok, ha olykor figyelve hallgatok
Bármi látszik rólam, s elutasítva sem vagyok
Akkor, de csak akkor lehet hogy folytatom
S talán bármivé válik mondatom.

Csak a rend kedvéért

Szaporítanám a szót, ha figyelmet kapok
S a válasza nem a sablon
Mit a rendszer mond monoton hangon

Csak egy bók

Ha szimpatikus voltam
S mit láthatott rólam
Nem váltott ki közönyt
Úgy írnék még pár sort

De ha az utóbbi a való
Legyen ez csak egy bók
S kívánom kapjon még
Sok hasonlót!

Képből fakadó vonzalom

Szívesen szaporítanám a szót s olvasnék is némi tudnivalót
De még mielőtt nagyon belelovalom magam
Érdeklődöm, hogy a képből fakadó vonzalom
Kölcsönös, vagy álom egy mesés hajnalon?

Egérkattintás

Láttam hogy látott, s a kis kép kergetett álmot
Így a nappal nem hagyott nyugodni
Kénytelen voltam újra ide beugorni

Nem titok, bár nem is hirdetem
Jártam már erre de nem volt sikerem

Olvasva sorait, így tudhatom
Önnek bejött az itteni forgalom

Így most csak egy apró lényegi kérdés
Lapom látva vajon mosolya megmaradt
Vagy egere kattintva hozta az újakat?



A mosoly megmaradt
e sorokat látva
ismét egy csoda
egy Embertől mára

Igen, szeretem a forgalmat
bár a kérdés nem apró
nem csak egy mosolyra vágyom
azt adom, kapom, látom

Addig kutatok,
míg szívem, lelkem, testem odasúgja
Ő kell - addig meg
tovább keresek

Köszönöm levelét,
A világ minden örömét
kívánom Önnek
tengernyi mosollyal:)




Ó jaj, levelét olvasva
Mintha jött volna Chinese R. lovagja
Apró csomagot mosolyogva adott
Édes-savanyú mártásban a föld java legott

Bár én tisztelettel jeleztem
Titokban másban reménykedtem
Ő csak mosolyogva hallgatott
De megoldást nem adhatott

Így mit hozott tányérra tettem
S csomag alján szerencsesütit leltem
Most is épp ezt forgatom
Úgy érzem feltörni nem fogom

Talán majd egyszer
Ha az Arany Hármas két halk szava
Súgja:
Folytatódjon a ballada

Szellő vagyok...

Én a szellő vagyok, s ha akarod tovább maradok
Láttam már sokat, s volt hogy fájt mikor arany ing* állta utamat
De volt olyan is mikor emelhettem, pille könnyűen játszott mellettem
Volt hogy szelíden érintettem, s volt mikor felhőket kergettem
Volt hogy hanyagul nevettem, s volt hogy elejtettem
Lesz majd ki kacag mellettem, lesz ki vágyik engem

Mert én a szellő vagyok
Álmodban jövök, s valódban maradok.

* Szabó Lőrinc: Versek a Havasról - Ébredés

2012. 06. 22.

Forgácsot hányni halomba

A vers nem iparos munka
Nem lehet hányni forgácsot halomba
Az bentről indul: szól a hangod
S kiérve kelt visszhangot
 
S mi így száll az éteren
Mindenkinek mást jelent
 
Megfogni így nem is lehet
Botor ki elemez verseket
 
Versfaragó tényleg nem vagy
De ha a kontroll alább hagy
Szavaid rendeződnek
S dallamot szőnek

Kutya vacsorája

Játszol a tűzzel, mi egyszerre vonz s taszít
Elmerülnél benne, s a lánggal lobognál repesve
Mégis mikor sercen, lépnél félre menten
Talán egy régi láng kormos nyoma
Füstszagú karcos vacsora
Egy emlék, minek jelmeze a ’tapasztalat’
Homokzsák léghajód kosarában
Hogy ne bukj úgy, mint Ikarosz a görög mitológiában
 
De lehet hogy a hasonlat sánta
Sebaj, ez lesz majd a kutya vacsorája

2012. 06. 19.

Mikor a múlt szava felízzik ...

...Stator nem véletlenül nem vágta el azt a kötelet. Imádlak és remélem ez nem válik teherré (mert akkor el kellene vágnom azt a kötelet és a rumos üvegekből megannyi palackposta lenne mik hirdetnék édes fájdalmamat)... 
2008. február 1. 



 Apró fokos volt beékelődve a lélekvesztő orrába, s mikor utoljára használta sebészi vágást akart vele végrehajtani. Koncentrált, egy sújtásba összpontosítva minden érzését csapott le vele a kötélre de az nem engedett, s a fa alatta felnyögött ahogy magába fogadta a hideg ötvözetet. Az átvágott vontatókötél megszorult a fában, pont ahogy a kapaszkodó kéz utolsó ujjpercei reménykednek a síkos sziklaszírt peremén. Egy hullámnak kellett befejeznie a folyamatot és ahogy az rántott egyet a Lorelayon elpattant mint szakadó húr a zongorában, még a hangja is azt idézte. A lélekvesztő kormányrúdja éles fordulásra késztette a törékeny hajótestet s még hallotta ahogy az éjjeli hullámok elhozták a fájdalommal teli szitkokat mit neki címeztek...

 Nem egyszer kerülte már meg azóta a Föld a Napot, de a kötél vele maradt része azóta is feszesen tart a fokos és a matrózcsomó között, mintha még mindig vontatnák. Se a fokost nem akarta kihúzni a fából, se a csomót nem akarta eloldani. Emlékezni akart s nem feledni...