Bárd Oszkár: Kell lennie
Kell lennie, kell lennie egy szónak,melyet hogyha elkiáltanék,megoldódnának minden görcsös titkok,és szent-békésre virulna az ég,egy szó, mitől az egyensúlyavesztettvilág helyére billen csendesen,egy szó, amely a harcokon túl vibrálés tilinkózik túl a csendeken.Kell lennie, kell lennie egy szónak,mitől szétporlad minden torz, hamis,egy szó, amely gyöngédség s vad erőszak,együttesen korbács és balzsam is,egy szó, melyben pokoli partitúrákrobaja mellett égi hang dalol,egy szó, amely káromkodásnak indul,de zsolozsmává szépül valahol.Kell lennie. kell lennie egy szónak,mitől az ájult öntudatra tér,szolid mederbe mitől visszalendüla testvérgyilkos, buja, balga vér,egy szó, amitől halkan feloldódika sok hurok, póz, ádáz, hülye csel,egy szó, amit a mikroszkóp s a távcsőegyformán lát s egyformán helyesel.Kell lennie, kell lennie egy szónak,mitől a vad láng bénultan kihuny,mitől a dac a semmiségbe hamvad,és önmagától megtorpan a gúny:e szomorú és kirabolt világnakoly keservesen nincs már semmije,hogy e mágikus, bűvös, drága szónakkell valahol, nagyon kell lennie!!...
Hiszen már régen megvan,
még a gyermek is ismeri
Vak és süket rá a világ
mert egyszerű s oly Isteni
Hát ne keresd tovább elárulom
bár kétkedésed illata itt van orromon
S míg valami nagyot, eredetit keresel
Kezedben volt mindig is, ezt sose feledd el
Benne van minden bú és bánat
Öröme és boldogsága az összes vágynak
Ezért kezeld bölcsen s szerényen
Teremtés a szó miben a világ van egészben