2012. 07. 06.

A sémám némán

Válaszolt, s én mégsem lettem beljebb
Árva sor mi fogadott engem
Így hát legyen, be kell valljam
A versek engem szolgálnak dalban

Kószálva a lapok között
Kérik: A sablont hagyd magad mögött
Miközben észre sem veszik
Életük sablonok közt tengetik

Talán én sem vagyok több
S a sémám engem is megköt
Csatangolva olvasok lapokat
Néha ábrándozok nagyokat

Majd próbálom adni a nyerőt
Belekapaszkodva megfogni a velőt
Kitűnni a szürke mintából
Megszólítani az Egyet a világból

De az idea mit kergetek
Ritkán hoz feleletet
Így legalább míg rakom a szavakat
Felhők között cikázom nagyokat

Most térjünk vissza a képre
Mi elém tárul lapját nézve
Továbbra sem tudom eldönteni
Szimpatikus vagyok,
vagy jobbnak vél felejteni

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése