2012. 07. 09.

Szó-Kincs

> Tetszik a versikéd, - persze hátha nem minden Nő ezt kapja ;-)

Vajon mindenkinek más nevet mondok-e mikor bemutatkozom, mikor odalépek elé s megszólítom? Egyikőjüknek én vagyok a hős harcos, míg fordulva a társaság következő tagjához már varázsló vagyok vagy dalnok?
Nem, a névjegyem szériánként egy, nem kártyapakli miben mind más figurát mutat minden lap.
Kit megszólítok annak arcom mutatom, s a válasz miből fakad párbeszéd lesz egyedi. Van kinél nem szimpatizálok, van ki csak mosolyog s lép tovább, s van kiben éled kíváncsiság.

'Légy egyedi, s szavad csak nekem szóljon' súgja megannyi adatlap mögötti lány. Van ki írja, s van ki csak vágyja az eltérő formulát.
De mi sokaságból nézve különbözik, az az egyén felől állandó mert ha nem az, olyan mint színpadon a színész, s vajon most jelmez mit hord vagy a 'királyi új ruhát'?

Szókincsem nem végtelen
Bár a helyzet így sem reménytelen
S van hogy hallhatsz ismétlődő dallamot
Mégis a sokaságból én csak egy vagyok

Lehet hogy a szavakat olykor ismételem
S más is hallotta énekem
De a nézőtéren a publikum még nem panaszkodott
Hogy a mellette ülő is azonos szavakat kapott

Varázslat ez, apró csoda
Minek csak a felét adom oda
A másik fele már Te vagy magad
Így lesz ismételhetetlen a pillanat

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése