"A Lelkiség
nem annak a tudása,
hogy mit akarsz,
hanem annak a megértése,
hogy mire nincs szükséged."
"Mindkettő - amitől menekülsz
és amire vágyódsz - benned van."
Anthony de Mello
Jók ezek az idézetek
Csak apró baj, hogy vakká tesznek
Pont mint a nyári szellő
Füledbe dalolva hűsítő zajkeltő
Figyelj rám és halld meg végre
Nincs szükséged mondatgépre
Végképp nem ilyenekre
Hamis bölcseletekre
Mondom tovább, ne fordulj el
Mert az érzelmi ködben értelem nem hever
Már az első szó maga
"Lelkiség" mint tévutak kapuja
Vesd csak össze a párjával
"Emberség" mi hirdeti máglyával
Vagy épp a tudomány lángjával
Hogy boszorkák márpedig nincsenek
Mert megöltük ki annak született
S mert a lélek nagyobb az embernél
Sokszínűbb a szivárvány körénél
Hogy vonhatnál belőle átlagot
Mely függvény hozza a gyalázatot
Majd miután a vágyad ebbe a szóba zártad
Ezernyi pókfonal köti kezed s lábad
Hiszen szomjas vagy, s inni akarsz
De ő magyaráz, forrásvizet nem ad
Csak listát készít s eléd tolja
Voltaképp nincs is szükséged semmi jóra
Majd galád módon bezár
Társ sem kell, hiszen belül már vár
De nehogy nyugalmat találj
Fuss s menekülj mert a rémed is ott van legbelül
...
Hogy ki vagyok én?
Egy nagyképű senki
Ki látott csillagot magasról leesni
Mert az üstökössel elhitették:
Hulló csillag vagy, ne akarj több lenni
...
