Süvítő szél, porladó kövek
Zuhan a test, gondolat szület
Felvíjjog a Griffmadár
A gondolat immár tettre vált
Szárnya bomlik, szélben feszül
Már nem zuhan tehetetlenül
Hatalmas fesztáv méltósága
Barátot kisér szeme világa
Többet tudja, most nem tehet
Hát meglovagol egy termiket
S körözve a meredély felett:
Barátom! A Teremtő óvja léptedet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése