2013. 05. 26.

Visszhang

Reményt tud rímbe szedni
Szavakat csokorba tenni
Masnit kötni rája
Átadni vázába

De a vágy ennél több
Váza helyett legyen inkább föld
Legyen gyökere csokornak
Magva mondandónak

S visszhangja a szónak

Rímek

Olyan mint a tábortűz fénye
Csak épp annak lassított képe
Így van időm észrevenni az apró pernyét
A felizzó láng vetett fényét
A füstben formálódó képet
A meleget mi átfogja az egészet...

Vagy csak a csendet
Csendben menni egyre beljebb
Addig míg a következő dobbanás
Elűz vagy magával ránt

Nincs rá szó...

Nincs rá szó mit egy érintés elmesél
Nincs rá szó mi a pillantásban felzenél...

Hát szakadjon most ki a gát
S törjön elő szókavalkád


Mit érzek?

Mit érez a jégkocka
Mi körül lávától forr a tó fodra
Vagy amit a folyékony oxigéncsepp érez
Mikor hozzáér bőröd felszínéhez

Mit érez az axióma
Mikor romba dönti egy apró strófa
Vagy mit érez a rubin lézer
Rubin csőben pattanva nem elégszer

Talán ez utóbbi mi közelít
Ahogy falon rést keresve
Szabadon szállva fellegekbe
Vörösre festve mit elérek
Majd egy lángban újjászületni
Tevéled

Konfetti

(töredék)

Valamit visz a szél, útszéli árokban csatornavíz mesél

Hajdanán egy álom gyűrött lapként született
Körbenézett, s kereste az életet
Vágyott mint mellette oly sokan
Sose lesz boldogtalan

Nem volt címlap, talán csak szószedet
Hová karcolnak némi jegyzetet
Közben eltelt majd két évtized


2013. 05. 17.

Blacklight

Karcolnak a szavak, képet formálnak
Épp úgy mint a tetováló tű alatt
Minden betű ezer apró szúrás
Követi még serkenő vér...
Vajon megéri a vajúdást?

Nem tudhatom, de nem is érdekel
Mint ahogy az sem eddig hányszor tévedtem el
Hányszor indultam vélt kincs felé
Találtam délibábot:
"Ó bolond, ne is reméld!"

De eddig minden 'tréfa' az enyém lett
S mielőtt hagytam volna szertefoszlani a képet
Archimédész tanácsát követve
Fix pontot találva,
Állítottam a bábot talpára

Így, bár valójában másért indultam
Mégis kincs lett birtokomban
Milliónyi mozaik darab
Hologram morzsák roskatag
Amik egyre sürgetőbben várnak

Készítsek belőlük képet
Egynek
Vagy akár az egész világnak

2013. 05. 16.

Kaleidoszkópkép

Apró ölelés mi ejtett követ a tóba
S felszíne fodrozódik azóta
Álmos halak ébredeznek a mélyben
Míg molnárkák táncolnak a fényben

Falevelek fonákján a fodor tükre
Kaleidoszkóp szemléli tűnődve
Míg én mint egy ártatlan gyerek
Nem tudom mit is tegyek...