Leírnám, de nincs ki megértené
Mondanám, de nincs ki meghallaná
Szárnyat bontanék, mert immár út nem vezet
Káprázat mit a többség Életnek nevezett
Megannyi jelmez, egy Ripacs
De a való mindből kimaradt
Hangyabolyként nyüzsög a világ
De a bábok száma már nem nő tovább
Mégis úgy teszünk mintha ...
S ezért együtt hullunk a porba
Élni akarok, de ha a szabályt magamra erőltetem
Pont olyan mint mikor a lassú mérget lenyelem
Tudom, mert nem egyszer megtettem
Szurdok mélyén egy tisztáson állok
Előttem sziklafal a zsarátnok
S ösvény mi innen elvezet
Újra idehozza léptemet
Most állok csendben, talán szótlanul
A valóság ejtett rabul
S út innen ki nem vezet
Csak ha befogadom a lényeget
Mit kimondani nem lehet
Mert nem ebben a dimenzóban született