2015. 03. 21.

Írok

Mert beszélgetést kezdeni csenddel nem lehet
Amit láttam, elindította kezemet
Így betűkből fűzők szavakat Teneked

Bár lehet hogy csak magam szórakoztatom eme levéllel
Mint délibáb sivatagban egy szegénnyel
De ezt most eldönteni nem tudom

A szavakat hát bitekbe tolom
Mint apró kavicsot tóba hajítom
Majd a tó tükrén a fodrot kajtatom

Talán egy apró hullám eléri kezemet
Hullám hátán papírhajó hozza üzenetedet
Hogy felkeltettem érdeklődésedet

2015. 03. 12.

Ónos eső

Mennydörgés és fagyos szél
Ónos eső szárnyra kél
Mint megannyi apró bomba
Csimpaszkodik a zöldellő lombra

Földig húzza az ágat
Könyörtelen töri a fákat
Sír az erdő a teher alatt
Fapásztor gondterhelten matat

Az erdő megremeg, már nem remél
Titántól menedéket kér
Hívó szóra jön a válasz
Morajlás kétséget nem támaszt

Megremeg a földkéreg
Olvadt jégcseppek menekülnének
Az Ősi Titán felébredt

Hatalmas szikla nyújtózik égig
Repedéseiben izzó láva fénylik
Testet ölt rettentő alakja
Csapásra lenül mindkét karja

Felhőben rejlő vízelementál
Behódol, mert mást nem tehet már
Piroplasztik ár zúdul a tájra
Újjászületés előtt mindent ledarálva

Felhasad a föld és remeg
A mélyből izzó láva felpezseg
Fekete pernyét köp az égig
A víz sercegve elenyészik

Fortyog a föld, vörösen örvénylik
Láva gejzírek törnek az égig
...


2015. 03. 10.

Fapásztor

Szállna szabadon, de nem lehet
Pókfonál mi köti szívemet
S ha repte magas nem lehet
Ismét vált egy színteret

Erős szárnyak feszülnek
Ellenállást nem tűrnek
De jön egy merész pillanat
Test zuhan a nap alatt

Lombkorona befogadja
Tollal telik az ég alja
És mire tisztul a kép
Mintha nem járt volna itt senki rég

Otthon van, hisz Ő az erdő
Vagy cserje mi egyszer felnő
Talán más, ágak között apró varázs
Fagyöngy, szökött harmat

Odvas fa, göcsört-hajlat
Így ha nem lehet sehol
Ott lesz majd mindenhol

S ha figyelsz, meghallod
Az erdő mit dalol...


2015. 03. 09.

Káprázat vagy Álom

Csendes útján a medve
Bandukol a rengetegbe
Mancsát teszi egymás után
Határozottan kicsit sután

Halkan dörmög bajsza alatt
Nagyon várja már a tavaszt
De most megáll, kérdőn fülel
Semmi nesz nem éri őt el

Grimaszolva nagyot szusszant
Mancsával is egyet toppant
De csak csend mi körbe veszi
Gúzsba kötve láncra veri

Két lábára ágaskodva
Üvölt bele a vadonba
De a hatás amit várna
Nem jön visszhang a szavára

Kérdés éled elméjében
Mi az mi körbeveszi éppen
Ritmust vált s nekilódul
A súlyos tömeg átalakul

Ledobja a medve gúnyát
Immár egy griff folytatja útját
Erős szárnyak csapnak nagyot
Emelkedve keresi a napot

Csőre nyílik, sivít a világra
Káprázat őt börtönbe ne zárja
Széles ívben vadon felett
Sebzett szíve álmot keres



2015. 03. 05.

Ég és Föld között

Ég és föld között
Mint vízcsepp szédülök
Nem hallok mást
Csak szélsuhogást

Hogy merre tartok még nem tudom
De odaérnék már nagyon
Legyen az akár felhő mi utaztat
Vagy víznyelő mi tolvaja napnak
Mind véget vetne a bizonytalannak

Kereshetném a következő lépést végre
Mert nem lennék lebegésre ítélve

2015. 03. 02.

Ne kérdezd

Ne kérdezd. :-)

Égnek s földnek határán
Szilaj dobszó hangja száll
Napmedve ül fenn a fán
Táncot jár a rókalány

Lába szökken, meg nem állna
Fittyet hány a nagyvilágra
Ez volt az ő szíve vágya
Ropja, amíg el nem fárad

A napmedve szeme hunyva
Ül a lomb közt mosolyogva
Azt hihetnéd, alszik mélyen,
Holott vigyázza a lépted

Hozzád tér az éjszakában
Életfának hűs árnyában
Álmod őrzi, melléd hever
Homlokodra csókot lehel.


A napmedvének édes álma
Életfának koronája
Álom s való határsávja

Téli álmában a medve
Veled sétált rengetegbe
Boldogság járta át szívét
Hallottátok pacsirta énekét

Veled sétált meg, meg állt
Gondolatban Rád talált
De az élet mindig nevetett
S mint bűvész eltüntetett

Jöttek mindenféle évszakok
Forró nyár s pár ősz legott
Mikor szem nem láthatott

Majd jött a tél
Mikor medve nem regél
Csak kuckójában éldegél

Napra nap jött
Mindre rövid
S az erdőben az ágak
A fagyra jó szívvel vigyáztak

Vigyázták az éjjelt
Mit a holdfény sem szakított széjjel
Medvénk durmolt…
Álmában vággyal s reménnyel

Majd egy varázslatos éjszaka
Apró szellő halk szava
Végigszaladt gerinc mentén
Medvét csendben ébresztgetvén

Már ébren van, de nem mozdul
Egy álom ejtette rabul
S bár érzi jő a tavasz
Még a tél mi ágyhoz tapaszt

De kelni kell, vár a való
Ott legyen ő ahova való
Hogy mikor a nap szavára
Rügyet hajt a tavasz virága

A Róka hiába ne várja…