2015. 03. 10.

Fapásztor

Szállna szabadon, de nem lehet
Pókfonál mi köti szívemet
S ha repte magas nem lehet
Ismét vált egy színteret

Erős szárnyak feszülnek
Ellenállást nem tűrnek
De jön egy merész pillanat
Test zuhan a nap alatt

Lombkorona befogadja
Tollal telik az ég alja
És mire tisztul a kép
Mintha nem járt volna itt senki rég

Otthon van, hisz Ő az erdő
Vagy cserje mi egyszer felnő
Talán más, ágak között apró varázs
Fagyöngy, szökött harmat

Odvas fa, göcsört-hajlat
Így ha nem lehet sehol
Ott lesz majd mindenhol

S ha figyelsz, meghallod
Az erdő mit dalol...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése