2015. 03. 02.

Ne kérdezd

Ne kérdezd. :-)

Égnek s földnek határán
Szilaj dobszó hangja száll
Napmedve ül fenn a fán
Táncot jár a rókalány

Lába szökken, meg nem állna
Fittyet hány a nagyvilágra
Ez volt az ő szíve vágya
Ropja, amíg el nem fárad

A napmedve szeme hunyva
Ül a lomb közt mosolyogva
Azt hihetnéd, alszik mélyen,
Holott vigyázza a lépted

Hozzád tér az éjszakában
Életfának hűs árnyában
Álmod őrzi, melléd hever
Homlokodra csókot lehel.


A napmedvének édes álma
Életfának koronája
Álom s való határsávja

Téli álmában a medve
Veled sétált rengetegbe
Boldogság járta át szívét
Hallottátok pacsirta énekét

Veled sétált meg, meg állt
Gondolatban Rád talált
De az élet mindig nevetett
S mint bűvész eltüntetett

Jöttek mindenféle évszakok
Forró nyár s pár ősz legott
Mikor szem nem láthatott

Majd jött a tél
Mikor medve nem regél
Csak kuckójában éldegél

Napra nap jött
Mindre rövid
S az erdőben az ágak
A fagyra jó szívvel vigyáztak

Vigyázták az éjjelt
Mit a holdfény sem szakított széjjel
Medvénk durmolt…
Álmában vággyal s reménnyel

Majd egy varázslatos éjszaka
Apró szellő halk szava
Végigszaladt gerinc mentén
Medvét csendben ébresztgetvén

Már ébren van, de nem mozdul
Egy álom ejtette rabul
S bár érzi jő a tavasz
Még a tél mi ágyhoz tapaszt

De kelni kell, vár a való
Ott legyen ő ahova való
Hogy mikor a nap szavára
Rügyet hajt a tavasz virága

A Róka hiába ne várja…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése