2015. 03. 12.

Ónos eső

Mennydörgés és fagyos szél
Ónos eső szárnyra kél
Mint megannyi apró bomba
Csimpaszkodik a zöldellő lombra

Földig húzza az ágat
Könyörtelen töri a fákat
Sír az erdő a teher alatt
Fapásztor gondterhelten matat

Az erdő megremeg, már nem remél
Titántól menedéket kér
Hívó szóra jön a válasz
Morajlás kétséget nem támaszt

Megremeg a földkéreg
Olvadt jégcseppek menekülnének
Az Ősi Titán felébredt

Hatalmas szikla nyújtózik égig
Repedéseiben izzó láva fénylik
Testet ölt rettentő alakja
Csapásra lenül mindkét karja

Felhőben rejlő vízelementál
Behódol, mert mást nem tehet már
Piroplasztik ár zúdul a tájra
Újjászületés előtt mindent ledarálva

Felhasad a föld és remeg
A mélyből izzó láva felpezseg
Fekete pernyét köp az égig
A víz sercegve elenyészik

Fortyog a föld, vörösen örvénylik
Láva gejzírek törnek az égig
...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése